Közel a vég

Még az év elején, mármint a tanév elején, egyik postomban írtam a boldogság, siker és egyéb érzések egyvelegéről. Abba a postba keveredett egy kis keserűség is, mert a suli kötöttségekel jár, aminek meg is lett az eredménye. November végére, december elejére. Azóta történt egy s más dolog, így nem akadok fent ezeken, hacsak nem egy-egy hasonló érzésen. A lényeg, hogy a suli megkezdése előtt kitűztem magamnak egy célt, amit tanulmányi eredmény szempontjából kellene teljesítenem. Ez a cél az évvégi 3.9-es tanulmányi átlag volt. Félévkor sikeresen teljesítettem, mert volt időm tanulni. Aztán jött a feketeleves. Lőttek a szabadidőnek, így jöttek a nemtanulok, inkább elmegyek vele valahova.
Persze év közben megtudtam azt is, hogy a jogsinak az átlagát felemelték. Mert nálunk a suliban van egy olyan lehetőség, ha valakinek az átlaga suliátlag felett van, akkor fizetik a B kategóriás jogosítványt. Ez az átlag most 4 egész lett. Bizony. Pont egy tizeddel több, mint amit én kitűztem célnak. Jelenlegi helyzet szerint, ha a tanárok jóindulatával számolok, akkor meglesz a 3.9-es átlagom, ami a célom volt. De az nem 4 egész, ami nem kis anyagi támogatás lenne a suli részéről. Így változott a célkitűzésem, ami a 4 egész fele kandikál. Eképp sajnos nem tudok örülni a szeptemberben kitűzőtt célomnak se. Pedig az tökéletesen összejön. Ha hihetek a tanárok jóindulatának. Így elmarad az a szívdobogás, amiről abban a postban írtam. A szerelmem már csak a fénykép iránt lángol. A mai napig, amikor ránézek. Talán a ruháim után ez a fénykép volt az első dolog (a Mónitól kapott plüssel egyetemben), amit elhoztam magammal a költözésem során.
Pedig akkor úgy vártam azt az örömteli érzést, hogy meglesz a 3.9 és akkor az milyen jó is lesz nekem. De nem. A legjobb, ha ezt a postot most egy idézettel zárom a Trainspotting c. filmből;
Változik a világ. Változnak az drogok. Változik a zene és változnak az emberek is...